Témaindító hozzászólás
|
2014.04.11. 13:44 - |
Akár piactérnek is nevezhetnénk. Rengeteg az árus stand, és itt a legnagyobb a forgatag. Egyenesen a fúutcáról lehet ide jutni, középen egy szökőkút van. Megfordulnak erre énekesek, zenészek, akár kisebb vándorszínészi társulatok vagy mutatványosok is, hogy elkápráztassák az errejárót a tehetségükkel. Ha valamilyen kültéri , egész várost megmozgató rendezvényre kerülne a sor, majdnem biztos, hogy azt itt fogják megrendezni. |
[5-1]
- / Inaktivitás miatt kör lezárva! / - |
Egy ideig még elvoltam, körülnéztem a téren. Csak a szokásos várt, ami mindig. Emberek hatalmas forgataga, lovasok, játszadozó gyerekek és árusok. Amik mindig itt vannak. Most csak a zene tűnt érdekesnek, ezért visszaforudltam eredeti irányomba.
Láttam, hogy elkezdenek visszapakolni valamennyire, ezért én is inkább arrafelé vettem az utamat. De miközben megfordultam, fel nekimentem valakinek.
- Elnézést, nem figyeltem - mondtam, és egy kissé meghátráltam, miközben rámosolyogtam a lányra, hogy ezzel valamennyire javítsak a helyzeten. |
A tömegben álltam és hallgattam a kellemes zenét amit hallottam. Mikor befejezték tapsoltam majd sétálni kedtem ahogy terveztem. Nem kötöttem magamnak most uticélt -sosem szoktam- így mint aki még sosem járt erre bóklásztam. Az éppen szemebe hulló tincseimet igazgattam mikor a saját lábamba buktam egyet, vagyis a hosszú ruhámba...tipikus Én. Felálltam majd leporoltam a kezemet és mentem tovább. Az emberek közt nem nagyon láttam különösebben különöset így nyugodtan sétálgattam. |
Valahol oldalt álldogálltam egy lakókocsi mellett, ami a zenészeké volt, akik éppen játszottak egy lassú dallamot. Abban reménykedtem, hogy senkinek nem fog feltűnni, hogy nem vagyok langdale-i. Mindig is utáltam a rossz oldalon lenni, ahová ráadásul kényszerítettek... A bejutás egyszerű volt számomra, macska alakjában csak átsétáltam a kapu alatt, és egy sötét kis mellékutcában, ahol a madár sem jár, visszaváltoztam eredeti formámba, és kijöttem, mintha csak a másik oldalon bejöttem volna és tettem volna egy kis kerülőt. Ez volt a legnagyobb előnye a boszorkányságomnak: akkor változtam macskává, amikor csak akartam, és könnyen beszökhettem a városba, és erről a családom sem tudhatott semmit. Sejtésük sem volt, hogy itt vagyok, ahogy általában az itteni népnek arról, hogy igazából nem idevalósi vagyok.
Ahogy a kislétszámú zenekar befejezte a játékot, mindenki megtapsolta őket, ők pedig bejelentették, hogy egy kis szünetet tartanak, de mindjárt folytatják. Addig is elindultam körbesétálni a térn, hátha találok valami más érdekeset, közben meg elmerültem a gondolataimban. |
Akár piactérnek is nevezhetnénk. Rengeteg az árus stand, és itt a legnagyobb a forgatag. Egyenesen a fúutcáról lehet ide jutni, középen egy szökőkút van. Megfordulnak erre énekesek, zenészek, akár kisebb vándorszínészi társulatok vagy mutatványosok is, hogy elkápráztassák az errejárót a tehetségükkel. Ha valamilyen kültéri , egész várost megmozgató rendezvényre kerülne a sor, majdnem biztos, hogy azt itt fogják megrendezni. |
[5-1]
|