ELŐTÖRTÉNET

 

Kifejezetten szegény családba született. Apja asztalosmester, anyja takarítónő volt, egyikük munkája sem hozott elég pénzt a házhoz, de mindent megtettek, hogy naponta kerüljön valamennyi étel az asztalra, ugyan nem volt ritka, hogy esténként éhen maradtak. Robin harmadik gyerekként született, és akár a mesékben, ő vitte a legtöbbre. Sokat játszott bátyáival – apjuk botokból készített nekik három fakardot, és nem telt el nap, hogy ne vették volna kezükbe. Anyjától esténként gyakran hallott meséket, történeteket és mindenféle legendákat hős lovagokról és harcosokról, és már akkor eléggé vonzotta ez a világ. Apja nem igazán reménykedett abban, hogy valóra válthatná álmait ilyen szegény gyerekként, miszerint valaha jó harcos válhatna belőle, ezét inkább asztalossegédnek tanította be, így a fiú gyerekként testvéreivel együtt sokszor segédkezett az udvarukon lévő kis, fából tákolt helyiségben, amit kineveztek műhelynek. Távol laktak a főutcától, így nem volt túl sok ember, aki bárminek az elkészítését is kérte volna tőlük, esetleg néhanapján a tehetősebb ismerősök vagy távolabbi rokonok segítették ki őket anyagilag. A kalapács gyakori használata, a sok emelgetés és egyéb fizikai munkák hatására megerősödött, és idősebb korára a fiúból egész erős fiatalember lett.
Egy nap lovas katonák vágtattak végig a falun, mindenfelé szétkürtölve a király kérését: aki elég jónak érzi magát, és nem fél a harctól vagy a haláltól, másnap este napnyugta előtt jelenjen meg a király palotája udvaránál, mivel a sereg létszáma a legutóbbi háborúban jelentősen lecsökkent. Anyja unszolására a fiatal fiú a maga akkori tizennégy esztenőjével elment a király udvarába. Rajta kívül rengeteg ember volt még ott, idős és fiatal egyaránt. A meghbízottak ezen belül is válogatót tartottak: aki túl gyengének látszott, vagy az öregsége hátrányt jelenthetett, azokat elküldték. Sokakat elküldtek, de így is maradtak elegen. Ezután tíz harcos lépett elő az eredeti seregből. A feladat adott volt, miszerint le kellett győzni az ellenfelet - ki kellett verni a kardot a kezéből, de semmiképpen sem szabadott megölni. A tíz harocs között idősebb és fiatalabb is volt, hogy mindenkihez olyan válasszanak, aki korban nagyjából egy szinten van vele, és emiatt egyenlőként induljanak. Minden alkalommal tízen kezdhettek egy párbajba, és addig tartott, amíg a vesztes kezéből a kard ki nem került. Ugyan a szerencse is közrejátszott, az erőnek is kellett, hogy szerepe legyen.
Robin egy vele majdnem egykorú, de tőle talán két-három évvel idősebb fiú ellen kellett, hogy kiálljon. Hosszas küzdelem után saját legnagyobb meglepettségére legyőzte ellenfelét, amikor annak figyelme egy pillanatra lelankadt. Majdnem hét tucat embert sikerült bevenni a harcosok közé, akik mind kaptak saját páncélt, és fegyvereket.
Robin azóta is féltőn őrzi ezeket, és a mai napig használja is... Azon a napon döntötte el, hogy ezentúl az álma, hogy minél jobb harcos váljék belőle.